Ezogelin leves

Az ezogelin çorbası sűrű vörös lencseleves bulgurral és rizzsel, vajjal, szárított mentával és pirospaprika-pehellyel ízesítve. Török otthonokban és éttermekben az egyik legelterjedtebb leves, általában melegen, a menü elején kínálják. Elég sűrű ahhoz, hogy kanállal és kenyérrel egyék, meleg, enyhén füstös íze a téli ételek kedvelt darabjává teszi.

Mi is ez valójában

A vörös lencsét, a bulgurt és a rizst vöröshagymával és paradicsompürével vízben főzik, amíg a lencse szét nem esik, a leves pedig sűrűvé nem válik. Fűszerezik, majd tálalás előtt olvasztott vajból, szárított mentából és pul bibérből, azaz török pirospaprika-pehelyből készült öntettel locsolják meg. A vaj viszi a mentát és a paprikát a levesbe, a végső íz az, amit a vendégek először észrevesznek.

Az ezogelin leves nem pörkölt, hanem leves. Sűrűbb, mint az egyszerű húsleves, de a teste a lencséből és a gabonából származik, nem tejszínből vagy lisztből.

Hogyan tálalják

• Melegen, mély tálban, a tetejére öntött mentás, paprikás vajjal.
• Citromszelettel és kenyérrel az oldalán, ami az asztalnál szokás.
• Előételként, a főétel előtt.

Hogyan írd ki az étlapra

• Nevezd vörös lencselevesnek bulgurral és rizzsel, és írd ki, hogy melegen tálalod.
• Jelöld a búzát, mert a bulgur búzatermék, és a tejet, mert az öntetként használt vaj tejtermék.
• Írd ki az alapot, víz vagy húsleves, mert a vendégek, akiknek étkezési szabályaik vannak, rákérdeznek.
• Említsd meg a szárított mentás, paprikás vajat, mert ez a befejező fogás, és a vendégek gyakran kérdeznek róla.