Berliner

A Berliner lyuk nélküli, olajban kisütött kelt tésztagolyó, amelyet rejtett nyíláson át töltenek meg lekvárral, és cukorral szórnak meg. Németországban szilveszter körül és a farsangi időszakban (Karneval, Fasching) is eszik. Szilveszterkor a pékségek hagyományosan egy mustárral töltöttet csúsztatnak a lekváros fánkok közé, és a rossz Berlinert kihúzni generációk óta kis német rituálé.

Mi is ez valójában

A tojással, tejjel, vajjal és cukorral dúsított, csipet sóval ízesített élesztős tészta megkel, golyókká formálják, és sütés helyett olajban vagy zsiradékban kisütik. Ezért marad a közepén világos gyűrű, ahol a tészta a forró zsiradékkal találkozott. Kihűlés után oldalt kis lyukat nyomnak rá, és a közepébe nyomják a lekvárt — klasszikusan piros gyümölcsöt, szilvát vagy epret. Kívül bőven cukorral szórják meg, néha cukormázat kap helyette.

A neve vidékenként más: Berliner Németország nagy részén, Pfannkuchen magában Berlinben, Krapfen Bajorországban és Ausztriában, Kreppel vagy Kräppel Hessenben. A töltelék rejtve marad, a jó Berliner csak az első harapásnál árulja el.

Hogyan tálalják

• Általában egészben, kézzel, szobahőmérsékleten eszik.
• Kristály- vagy porcukorral megszórva, ez a klasszikus befejezés.
• Szilveszter körül és a farsangi időszakban; a mustáros tréfás változat szilveszterkor néha feltűnik a pékségekben.

Hogyan írd ki az étlapra

• Tüntesd fel a glutént (búza), tojást és tejet; a dúsított tészta mindhármat tartalmazza. Ha mustárral töltött tréfás változatot is kínálsz, a mustárt is említsd.
• Írd ki, milyen lekvárral készül; a szilva, az eper és a sárgabarack is gyakori, érdemes megnevezni.
• Jelezd, ha cukormázat használsz a cukorszórás helyett; a törzsvendégeknek gyakran van kedvencük.
• Jegyezd meg, hogy frissen a legjobb; a másnapos Berliner érezhetően zsírossá válik, és a tészta elveszti könnyedségét.