Fanke

A fanke egy kis, zsírban kisütött tésztagombóc vagy korong, amelyet forrón árulnak reggeli vagy utcai snackként a Szahelben. Nigerben készítik, és a szomszédos Nigériában is, egyszerű, élesztővel kelesztett tészta, amelyet addig sütnek, amíg kidagad és aranybarna lesz.

A fanke egyszerű étel, rövid hozzávalólistával, amelyet bármelyik szakács felismer: liszt, élesztő, cukor, só és sütőolaj. Az árusok tálcáról vagy kis standokról értékesítik, gyakran napkezdéskor.

Mi is ez valójában

Lisztet, élesztőt, cukrot és sót lágy tésztává keverik, majd hagyják kelni. A tésztából kis golyókat vagy korongokat formáznak, és forró sütőolajba teszik, ahol átsül, kívül aranybarnára sül. A belseje puha és enyhén édes, a külseje vékony, ropogós héjat kap. A fanke sült tészta, nem sütemény, és a sütés adja a legtöbb jellegét. A cukor mennyisége, az egyes darabok mérete és a kelesztés hossza szakácsonként változik, így a fanke lehet tömör és kicsi, vagy nagyobb és levegősebb.

Hogyan tálalják

• Forrón, az olajból kivéve, amíg a külseje még ropogós.
• Kézzel eszik, általában néhány darabot egyszerre.
• Reggelire és utcán árusítják, gyakran darabonként vagy marokszámra.

Hogyan írd ki az étlapra

• Nevezd meg az ételt fankeként, és írd le sült tésztaként, hogy a vendégek tudják, hogy nem péksütemény vagy torta.
• Jelezd a búzát, mert a klasszikus tészta lisztje búzaliszt, és tüntesd fel allergénként.
• Add meg a sütőolajat, és jelöld, hogy osztozik-e más sült ételekkel, mert a keresztszennyeződés fontos az allergiás vendégeknek.
• Adagonként meghatározott darabszámmal értékesítsd, mert a méretek szakácsonként változnak.
• Jelezd, hogy forrón tálalod, mert az állaga az olajból kivéve a legjobb.