Mloukhia

A mloukhia jutamályva-levelekből készült zöld főzelék, fokhagymával és koriandrommal főzve, gyakran marhahússal. Mauritániából származik, de Tunéziában és Egyiptomban is készítik, ahol hasonló néven ismert, és minden konyhának megvannak a saját szokásai a hússal és a fűszerezéssel. A levél adja az étel jellegét: főzés közben természetes sűrűséget ad, így a leves selymes és csúszós lesz.

Mi is ez valójában

A jutamályva-leveleket leszedik a szárról, és nagyon finomra vágják. Olívaolajban, fokhagymával és koriandrommal lassan főzik egy edényben, amíg a leves sötétzöldre és sűrűre nem válik. Gyakran húst is tesznek bele, leggyakrabban marhahúst, de húsmentesen is készítik. Az állag meglepheti az újonnan érkezőket: inkább vastag, fényes szószra hasonlít, mint darabos ragura, a levelek pedig puhák, nem ropogósak.

Hogyan tálalják

• Melegen, sekély tálban, a húst vagy a fazékban hagyva, vagy külön tálalva.
• Rizzsel vagy kenyérrel mártogatva, ezek a szokásos kísérők.
• Főételként, hacsak nem egy nagyobb kínálat egyik eleme.

Hogyan írd ki az étlapra

• Nevezd így: „Mloukhia marhahússal” vagy „Zöldséges mloukhia”, hogy a fehérje egyértelmű legyen. Zárójelben tüntesd fel: „jutamályva-főzelék”, a vendégeknek, akik nem ismerik az ételt.
• Klasszikus formájában az ételben nincs jelentős allergén. A mellé tálalt kenyér külön tétel, és a kenyér búzát, vagyis glutént tartalmaz, ezért külön sorban szerepeltesd.
• Jelezd, hogy a marhahús a fazékban főtt-e, vagy utólag került rá, és hogy marhaalaplevet használtok-e.
• Figyelmeztess, hogy az állag csúszós, hogy a darabos ragut váró vendégek ne lepődjenek meg.