Nyílgyökér-kekszek

A nyílgyökér-kekszek könnyű, ropogós kekszek nyílgyökérkeményítőből, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek különlegessége, amely a szigetek nyílgyökértermesztéséhez kötődik. A nyílgyökér a nyílgyökérnövény gyökeréből készült keményítő, a keksz pedig az egyik mindennapi felhasználási mód a szigeteken. A keményítőt búzaliszttel, cukorral és tojással együtt omlós, vajas tésztába dolgozzák, ami a keksznek halvány, finom harapást ad.

Mi is ez valójában

Vajat, cukrot, tojást, búzalisztet és nyílgyökérkeményítőt kemény tésztává dolgoznak, kis korongokra formázzák vagy szaggatják, majd halvány aranysárgára és ropogósra sütik. A nyílgyökérkeményítő nem tartalmaz glutént, és a lisztnél könnyedebb, ropogósabb harapást ad. A receptek abban térnek el, hogy mennyi keményítőt használnak a liszthez képest és mennyire édesek, ezért egyik adag észrevehetően ropogósabb vagy gazdagabb lehet a másiknál.

A liszt búzából készül, így a keksz nem glutenmentes, annak ellenére, hogy a keményítő az.

Hogyan tálalják

• Szárazon, szobahőmérsékleten, általában teához, kávéhoz vagy hideg itallal.
• Étkezések közötti snackként, nem tálalt desszertként.
• Dobozban vagy zacskóban, szárazon tárolva, mert nedves levegőben a ropogósság elvész.

Hogyan írd ki az étlapra

• A kekszet nyílgyökér-kekszként nevezd meg, és jelezd, hogy házi sütésű-e vagy készterméket használsz.
• Jelöld a búzát, a tojást és a tejet (a vajból). A búzát egyértelműen jelöld, mert a vendégek azt gondolhatják, hogy a keményítő alapú keksz glutenmentes.
• Az adagot darabszámban vagy tömegben add meg, például két keksz vagy 30 g.
• Ha a kekszet teával vagy kávéval szolgálod, az italba tett cukrot és tejet külön tételként tüntesd fel.